Le a rózsaszín szemüveggel... - a K-POP-ról őszintén

Lassan egy éve, hogy megszerettem a k-popot. Be kell hogy valljam, nem vicc, hogy tényleg rengeteget formált rajtam ez a műfaj. Nagyon sokat foglalkoztam vele, és ha jól tudom, már leírtam valamelyik cikkemben, hogy mennyi pozitív változást éreztem magamon, ahogy egyre jobban mélyedtem bele. Sokkal vidámabb, élettel telibb hangulatom volt, színesebben kezdtem öltözködni, és ami a legfeltűnőbb volt, hogy sokkal elfogadóbb lettem. Nem is tudom, hogy miért, mivel függ ez össze - de minden esetre nagyon örülök hogy megismertem és megszerettem ezt a műfajt, mert csak pozitív hatást gyakorolt az életemre (leszámítva azt, hogy néha alig tudtam elszabadulni a gép elől hogy tanuljak/aludjak XD, mert... a youtubeon: "na jó még egy videó"... "na jó most már kilépek a tumblrből ...*egy órával később* most már tényleg kilépek... *még egy órával később, a szemem már leragad* höh... most már.. tényleg.. lefekszem mert.. nézni sincs erőm" - ismerős? XD)

Szóval úgy érzem, eleget "tapasztaltam" már belőle ahhoz, hogy írhassak egy globális, összefoglaló véleményt az egészről, úgy ahogy van.

Felhívom a kedves olvasók figyelmét hogy ebben a cikkben most nem a szokásos áradozás lesz, hanem a kőkemény valóság. Nem úgy írom, mint fangirl, hanem mint külső szemlélő, és legfőképpen, mint zenész. NEM célom senkivel sem megutáltatni a K-popot, és kedvenc idoljukat; ettől én még teljesen ugyanolyan lelkesedéssel szeretem őket, mint eddig. Ezen kívül, NEM vonom kétségbe egyetlen egy idol kőkemény, lelkiismeretes, maximális munkáját és teljesítményét sem!

Én most a SHINee-re fogok gondolni elsősorban, amikor ezt írom. Azért, mert ők a szívem csücskei, őket ismerem a legjobban - de nem úgy értelmezzétek továbbra se, hogy a SHINeera igaz amit írok, én ámblokk értem.

Alapvetően szórakoztat

Hogy miért szeretem a K-popot? Ezt már ha jól tudom, egy cikkben leírtam: mert kiemel a hétköznapokból, ellazít, szórakoztat, más világ, színes, tökéletesnek tűnő, ragyogó, pompás. Ezekkel a szavakkal tudnám jellemezni a k-poppal való kapcsolatom fő okát.

Én, mint komolyzenész tulajdonképpen alapvetően én is a szórakoztató ipar részét képezem, de ennek egy sokkal másabb szintjét és jellegét. A komolyzene rettenetesen komplex, mind a művelése és hallgatása is egy fajta intenzív, magasabb szintű koncentrálást és viselkedést igényel, és ami még ennél is fontosabb: TÜRELMET. Ezért van az, hogy a komolyzenét nem lehet csak úgy háttérzeneként hallgatni, vagy miközben mész az utcán. A komolyzene nem fog téged csak úgy ingerelni, hogy szórakoztasson. Nyitnod kell felé, hallgatnod kell, mert ott minden egyes hangnak megvan a maga feladata és helye, még akkor is, ha egy egyszerűbb felépítésű műről van szó. A komolyzene hallgatásához le kell állnod, leülnöd, és kikapcsolnod az elmédet, hogy igazán be tudd fogadni azt, amit az előadók át szeretnének számodra adni.
Azonban erre a mai emberek közül vajmi kevés képes. Mindenki rohan, stresszel, agyal, fel van pörögve.
Ezért van az, hogy a komolyzene mint olyan, már egyáltalán nem olyan populáris, mint a mai egyszerűbb, rádióban szóló slágerek. Azok, ha kell hanem, ingerületet adnak, egyszerű ritmus, egyszerű harmóniamenet, egyszerű dallam világ, ami már annyira... primitív (de ezt ne rossz értelembe vegyétek) hogy ha akarod hanem, felfogod.
Visszakanyarodva, ez is egy ok arra, hogy én szeretem a k-popot. Furán hangzik, mert azt gondolná az ember, hogy akkor én "lenézem", mint "primitív" zene, (sajnos nagyon sok komolyzenész így áll hozzá a komolyzenén kívüli, mai műfajokhoz) de nem így van. Nekem direkt jól esik ilyen egyszerű zenét hallgatni, amikor épp nem kell foglalkoznom a komolyzenével! (persze ennek ellnére hallgatok komolyzenét is, félreértés ne essék. Azért csinálom, mert szeretem. De jó ebből néha kilépni, kis lazulásképp.)

De a k-pop tudjuk, hogy nem csak erről szól. Sőt: a zene majdnem csak a felét képezi ki ennek az iparnak, hiszen kulcsfontosságú része a kinézet és a tánc.

Én pedig imádom a táncot. Magam is nagyon szeretek táncolni, és mindig csodálattal nézem, ahogyan bármilyen táncos csodát művel a saját testével. Mikor megláttam, hogy a k-pop táncosok mit művelnek, azonnal beleszerettem az összes táncelembe és koreográfiába. Nekem nagyon nagy szerepe van ennek a k-pop iránti szeretetemben.
És mivel nem a semmiből csöppentem ebbe az ázsiai tengerbe, mivel előtte nagyrészt japán együtteseket hallgattam és japán doramákat néztem (a mai napig inkább azokat nézek) már úgy ismertem meg a k-popot, hogy Ázsia a szívem csücske volt. Nem kertelek, az ázsiai pasik a gyengéim (persze a helyesebbik fajta XD). És mikor megláttam ezeket a tökéletes k-pop idolokat, csak úgy csurgott a nyálam. lol
Igenis, nagyon nagy szerepe van a mi ki idoljaink szépséges pofikájának abban, hogy mi ennyire szeretjük őket. Valljuk be, hogy igenis KELL ebben az iparban a kinézet, FONTOS. Letagadhatjuk hogy szebbnek tűnjön a dolog, miszerint "de csakis a tehetség számít!" igen. Akkor csak a tehetség számítana, ha ezek az idolok mondjuk csak zenészek lennének. De ők táncosok is, és a táncban az esztétika fontos, hiszen az embert nézik. /Persze mind tudjuk, hogy ebben az iparban már néha túlzás az, amit művelnek - a plasztikai műtétre való kényszerítés, stb./ Ennek ellenére még mindig van pár kivétel ebben a világban is, akik, valljuk be, nem szőke hercegek.

Tehát nem kell regélnem róla, hogy a k-pop egy nagyon jól megszervezett, működőképes, ömlesztett, megcsinált ipar, amit mi, rajongók szeretünk, igénylünk, bevesszük. Egy vica-verza dolog, egy kör, ami önmagától működik: ők megmutattak valamit, nekünk megtetszett, igényeljük továbbra is, ők pedig szolgáltatják továbbra is.

Ez az egész így jól hangzik önmagában, azonban ennek a működőképességnek busás ára van... aminek nem lenne muszáj úgy lennie, ahogy.

6 dolog, amit nem szeretek a K-POP-ban

És most lekerült a rózsaszín szemüvegem. Akármennyire is úgy tűnik, és úgy van megcsinálva, a K-POP világa sem tökéletes. És itt nem arra gondolok, hogy "igen az idoloknak is vannak bőrhibáik" meg "az idolok is hibázhatnak", meg hogy "az idolok is tudnak mérgesek lenni, annak ellenére hogy folyton mosolyognak".
Itt most az idolok munkájáról, teljesítményéről lesz szó, ami mindenkit nehezen fog érinteni, hiszen annyira szereti a kedvencét, és foggal-körömmel védi, hogy már pedig amit csinál, az profi, tökéletes.
Nem az. Illetve... nem mindig.

1. Playback tömkeleg

Ez az a dolog amit a legeslegjobban utálok a zeneiparban: a playback. Mivel a komolyzenében nyoma sincs - néha még hangszórónak se, nem hogy playbacknek - ezért kicsit úgy gondolom, hogy az egész egy csalás.
De álljunk is itt meg, mert a csalásnak is oka szokott lenni. Azt teljes mértékben megértem, mikor úgy playbackelnek/fél playbackelnek hogy közben egy marha nehéz koreográfiát adnak elő, ami közben ugrálni kell, kapkodni a levegőt, és ember nem képes arra, hogy úgy előadja a számot, hogy az úgy hangozzon mint a felvételen. Ez esetben még a teljes playbacket is megértem. /De sokszor eszembe jut az, hogy ha nem énekelnek, akkor minek? Akkor táncoljanak csak, és teljes mértékben a táncra koncentrálhatnak, nem kell még a szájtátogást is csinálni./ Ha pedig van félplayback (amit azért jobban szeretek, de így is megerőltető lehet... főleg egy nagy koncertet leadni, egyszerűen képtelenség, hogy ennyi tánc és éneklés után az ember még tiszta hangot kiadjon) akkor legyen mikrofon. Én ezeket a fellépéseket szeretem a legjobban, ilyenkor gondolom azt hogy, elképesztő, amit művelnek, mert még így is tök tisztán kijön nekik (persze ha nem lenne háttér vokál, szörnyen hangzana).
VISZONT. Amikor nincs tánc. Akkor kötelességük volna playback nélkül énekelni.
Most itt megállnék egy kérdés erejéig, mert nem tudom, hogy pontosan melyik koncerten van és melyik koncerten nincs playback, mivel sok felvételt megbuherálnak - azaz feljavítanak, illetve lehet hogy élőben nem volt playback, csak utólag rakták rá magát az eredeti számot. Ebben sosem lehetek biztos, így most a következő dolgokat arra értem csak, ami tényleg playbackkel történt a koncerten.
Szóval néha még azt is megértem ha a tánc nélküli, ülős számoknál playbackelnek, mert... oké, hosszú a koncert, elfáradt a hangjuk, but the show must go on, szóval, jó, menjen le egy szám így. De.. ilyenkor akkor is mindig csalódok.
Van még valami, amit nem értek.Néha a tánc közben is annyira jó tisztán kijön nekik minden, de néha egy-egy ilyen ülős, lassabb számnál sokszor hamiskásak, és lehet hallani, hogy erőlködnek. Nem értem, ha tánc közben megy nekik tök jól, akkor így miért nem?
Itt gondoltam valamire, amitől rettegek, hogy igaz... hogy auto-tunert használnak.
Ez egy olyan dolog, ami akkor is tisztává teszi az éneket, ha hamis. Persze csak akkor, ha csak egy kicsit hamis, mert ha teljesen más hangokat énekelsz bele, azt nem fogja kijavítani, de... de én félek, hogy bizony ők sokszor használnak ilyet. Félek, hogy nem olyanok ők, mint amilyennek próbáltam kialakítani őket magamban.
Egyszer meghallgatnám az összes számukat a capella, az összes lehető vokális szólammal előadva, háttér vokál nélkül. Annyira szeretném hallani... tudom, hogy tudnák így is! Némelyik szám olyan szép, és olyan jól elő lehetne adni...

2. Túlhajszolás

Itt jön az, hogy az előbb leírtakért NEM őket hibáztatom. Erről nem ők tehetnek, hanem az ipar működése: a mérhetetlen túlhajszolás.
Tudom, tudom hogy mindegyikőjük rettenetesen tehetséges, lelkiismeretes, szívét lelkét beleadja, szorgalmas, szétgyötri magát a minőségért, de ezt undorító módon kihasználják az őket futtató cégek. Minden erejüket kifacsarják belőlük. Rá kell nézni a programjaikra, hát ember! Ki az, aki ilyen tempó mellett maximális teljesítményt tud mindenben nyújtani?
Szóval biztos vagyok benne, hogy gyönyörűen tudnának énekelni bárhol és bármikor, ha mondjuk adnának időt nekik pihenni, és fejlődni. Ezen kívül, bár fantasztikus mindegyik koreográfia amit megvalósítanak, talán ha egy picivel kevesebb energiát fektetnének a táncba és többet az éneklésre, javulna az is.
Ezen kívül sokszor észrevettem, hogy van pár olyan szám, amit kissé túl magasra/mélyre írnak a dalszerzők, és már alig jön ki szerencsétlen idolnak az adott hang. Persze a felvételen ez gyönyörűen kompresszálva és javítva van, fantasztikus tisztaságúnak hangzik, de élőben ezt visszaadni nagyon nem lehet, még akkor sem, ha tökéletes a hangmagasság és a hangszín. Nem túl szerencsés, hogy ennyire agyon effektezik és agyon javítják a felvett számokat, mert az élő előadáskor nagyon nehéz visszaadni, nagy a kontraszt.
Persze nem csak a teljesítményükre, de magukra az idolok egészségére is sokkal sokkal jobb hatással lenne ha talán hagynák őket aludni, pihenni. Persze tudom hogy van, hogy kevesebb a programjuk és szabadságot kapnak, de... valahogy egyszer túl sűrű, egyszer pedig ritka. Valahogy el kéne vegyíteni ezt, nem? Nem kell két hónapban 3 single meg 5 műsor amiben szerepelnek. Így már a megjelentetett dalok is elsilányulnak a sok sok többi között, nincs súlya egy bizonyos comebacknek.

3. Azok a bizonyos "sokat mondó" dalok...

Ez igazából nem mondanám, hogy kifejezetten zavar. Ha szórakoztat, tetszik a szám, akkor kit érdekel, miről is szól?
Elfér egy pár ilyen szám egy bizonyos együttes dalfelhozatalában, de ha valakinek már tényleg rengeteg dala semmitmondó, össze-vissza szavakat odahányó dalszövegből áll... az nem mutat túl nagy eszmeiséget. Persze nem az előadó tehet erről, hanem az aki megcsinálta őt, aki a dalait írta és neki adta.
De ha nem szól semmiről egy dal, akkor legalább a zenei része legyen olyan, ami megfog. Legyen igényes felépítésű, vagy fülbemászó dallama. /Mert ha egy ilyen számnak még a zenei része sem jó, akkor... szerintem az egyszerűen szar szám. Bocsi./ A k-pop világában sokszor találkoztam sajnos ilyen zenékkel, ami annyira tucat volt és semmit mondó - ráadásul még a klipje se volt olyan, ami megfogott volna - hogy az első refrén után kiikszeltem.
Megjegyezném, ha esetleg valaki kérne tőlem példákat: negatívumra nem szeretnék hozni, mert nem szeretném senkinek a fangirl/boy lelkét eltaposni azzal, hogy ilyeneket írok arról, ami lehet hogy az ő számára kedves. Ez csak egy globális megállapítás.
De tulajdonképp nem zavar ez sem. Pl. a BIG BANG nagy sikerű Fantasic Baby c. száma se valami mély tartalmú :'D de legalább fülbemászó, érdekes, bulis, és meghökkentő a klipje. Én szeretem :D (pedig az egyik cikkemben azt írtam, hogy nem tetszik, és nem lesz rajta az mp3 listámon... X'DD /rajta van/)

4. Egy sémájú csapat felépítések

Mindenhova kell egy rapper, egy fő táncos, egy fő énekes... miért? Tudom, vannak subunit groupok, pl. az SM the ballad, kiváló énekesekkel, stb. de miért nem lehet egyszer rögtön összeválogatni egy ilyet? Vagy egy kiváló táncosokból álló csapatot, akik viszont mondjuk csak táncolnának. Annyira sokmindent ki lehetne hozni ezekből a tehetséges fiatalokból, ha kicsit máshogy állítanák össze őket... bár, nyilván vannak különböző csapatok, ahol egy-egy műfaj erősebb (pl. B.A.P ahol a rap nagy szerepet játszik).
Nagyon sokszor annyira hasonlítanak egymásra stílusban is... de egyébként én itt nem a fő csapatokra gondolok akiket megszerettem, ők abszolút nem, hanem azokra, akikre nem is figyeltem úgy fel - pontosan emiatt - és nem is ismerem őket rendesen, csak annyit láttam, hogy "ez is tök ugyanolyan mint amit az előbb néztem".

5. A plasztikázás eltitkolása

Semmi gond a plasztikázással (ha persze az idol is belement és egyetért vele), de könyörgöm, ne akarjuk már megmondani, hogy valakinek az orra hopp, egyszer csak kisebb lett, kerekebb lett, magától, és PONT volt egy kis szünet, ahol nem láthattunk róla képeket. De neem, nem történt plasztikázás.
Ezt csak a hülyék veszik be. Szerintem felesleges eltitkolni, ha ki is derülne, akkor sem történne szerintem semmi. (bár, ha jobban belegondolok, lehet hogy még inkább elkezdenének a koreai fiatalok agyon plasztikázni magukat...)
Persze, látom, hogy igyekeznek kisebb simításokat végezni csak, ami nem feltűnő. Párszor tényleg nem tudja eldönteni az ember, hogy most történt-e valami vagy sem.
Ilyen volt pl. Jonghyun esete. Nem mondom, hogy ez tuti hogy így volt, de nekem volt egy kis gyanúm azzal kapcsolatban hogy autóbalesete volt, és pont az orra sérült meg. Jonghyun orra picit megváltozott mire visszajött a pihenésből, nyilván, lehet hogy a műtét miatt... de akkor is. Ami nekem szembetűnő volt az az, hogy régebben mintha az orrcimpái szélesebbek voltak, vagy az orrlyuka tágabb lett volna (egyszer emiatt régen ki is cikizte Key :'D) de most, mintha picit másabb lenne. Persze lehet hogy csak túl gyanakvó és hülye vagyok. Ettől még van benne ráció.
De ha így van, akkor meg olyan rossz ez. Mennyi rajongó aggódott érte? És lehet hogy feleslegesen...
A másik amikor volt egy kisebb "szünetük", a sherlock előtt még, akkor azután Taemin orrán is mintha láttam volna egy kis változást.
Na mindegy, ezek csak ők, nyilván még egy csomó idol van akire érvényes ez az észrevétel.

6. (meg fogtok ölni...) Lány bandák.

Bocsi. Tényleg bocsi, de nekem egyszerűen egyetlenegy lány banda sem nyerte el a tetszésemet úgy, mint mondjuk valamelyik fiú banda. Nem, nem arról van szó hogy a fiúk tetszenek, a lányokra meg irigy vagyok mert szépek, és ezért nem is vagyok hajlandó szeretni őket. Hanem, annyival kevesebb spiritusz van bennük sokszor, hogy az elképesztő! Rákattintottam pár együttes élő felvételére, és nem láttam mást (ha nem playbacket), csak nyekergést, bájolgást, és felötlött bennem a kérdés, hogy "ő mit keres a színpadon, azon kívül, hogy szép?!"
Egyedül az SNSD az, aki meg tudott annyira fogni, hogy néha-néha megnézek 1-1 klipet, és megnéztem pár élő felvételt, bár ott is párszor nem láttam mást a mikrofon előtt, csak erőlködést. Van még az f(x), KARA, T-ara, akiket néha meghallgatok... (1-2 számról van szó) de mikor arra kerül a sor hogy megnézzem az élő felvételt (csak egyet kettőt néztem, lehet hogy vannak jobbak is, de ha engem egy nem nyűgöz le, maximum még egyet nézek meg, és ha az se tetszik, utána már hagyom.) akkor elmegy a kedvem tőlük.
Sorry. Nagyok az elvárásaim elő felvétel nézése közben. (Lehet mondani nekem hogy "akkor csináld utánuk ha tudod", stb. - higgyétek el, szenvedek én sokszor annyit a színpadon a zongora előtt mint ők, egy-egy alkalommal amikor énekelnek...)
Az tetszik, hogy nem olyan kurvásak, mint mondjuk azok az amerikai csodás énekesnők, akik abból élnek meg hogy a csöcsüket kirakják. Ők inkább cukik. És mondjuk ha valamit nagyon villantanak, az a lábuk, de azt rendesen. Mondjuk, nem azért mondom, szép lábuk van, és én is büszkén villantom a sajátomat ha nyár van, szerintem ez még normálisabb.. (persze mikor már a segge kilóg az embernek az gáz.)


Ennyi a negatívumokból! Lehet hogy páran most megutáltak, vagy paprikásak rám, de sajnálom. Ez az őszinte véleményem, és zeneileg is ezt tudom mondani hozzá.

De most azért jöjjön a végére, hogy mit is szeretek igazán a k-popban. :)

Igényes

Nem kell sokat beszélnem erről: mind tudjuk, hogy kifogástalan minőségű minden, amit ez a műfaj kiad a kezei közül. Fantasztikus klipek, ízléses, egyedi, pompás ruhák, elképesztő KOREOGRÁFIÁK, és igenis, hogy vannak számok, amik kivételesen komplexül vannak megírva az idolok számára, és nagyon is egyediek.

Pozitív

Hát ki tudna rossz dolgokra gondolni, miközben ezeket az édes idolokat nézi? Nem is sugároz semmi rosszat. Nem káromkodnak, ócsárolnak egy-egy társadalmi réteget vagy bárki mást a számaikban vagy interjúikban. Az egész nagyon vidám, és persze emellett tud komoly is lenni, ha kell - mégis ízléses és tiszta marad.

Sokrétű, közvetlen; önmaguk adása

Imádom, hogy sok ilyen műsort adnak az idoloknak, ahol kicsit közelebb is kerülhetünk hozzájuk. Nem érezzük úgy náluk, hogy teljesen elérhetetlenek... még úgy sem, hogy itt vagyunk a világ másik felén. Tényleg látjuk Őket, és nem csak szakmai szempontból tudunk meg róluk sok mindent. Ezzel már az egész személyük képes minket inspirálni, és ez azt mutatja, hogy a legtöbb kedvencünk tényleg olyan ember, mint amilyennek mutatja magát - hiszen ki lenne képes ennyit színészkedni?
Nyilván a rossz oldalukat nem fogják mutatni, de a vidámság és kedvesség biztosan igaz.

Interaktivitás a rajongókkal

Még ha ezek a fansignok rettenetesen fárasztóak lehetnek számukra, és sokszor gondolom már elhajtanák az összes rajongót a francba (nem komolyan, csak azért, mert biztos náluk is betelik egyszer a pohár. Egész nap mosolyogni több száz emberre aki odajön hozzád és azt várja, hogy veled találkozhasson, és nem akarsz neki csalódást okozni, ezért próbálsz minél kedvesebb és nyíltabb lenni...) de állják a sarat. Ez nagyon jó dolog szerintem. A műsorokban van pár ilyen betelefonálós cucc is, meg azok a cetlire ráírt üzenetek, amiket megkapnak és néha felolvassák... nekem ez nagyon új volt mikor megismertem a k-popot, a j-rock zártabb világához képest.
Sajnos ennek a hátulütője a "kedves" sasaeng rajongók...

Nyitás nyugat felé, még ha egy kicsit is

Jó, nem viszik túlzásba, de azért néha előfordul egy-egy világturné. Nem hinném hogy olyan szinten megéri nekik maga az egész, bár egyre nagyobb népszerűségnek örvend itt nálunk a k-pop, és ez nem véletlen. Érzem, hogy nem lehetetlen, hogy egyszer újra eljönnek ide Európába (pl. az SM) és láthatom őket élőben!


Huhh.
Nagyon kitartó lehettél, ha ennyit elolvastál, és köszönöm. :)

Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, nyugodtan lehet velem beszélni erről, vissza írok, és szívesen tárgyalnék veletek. Persze, arra nem vagyok kíváncsi, hogy "hülye vagy,ez nem így vagy hanem úgy"... ez az én véleményem, és kész. Mindenkinek más-és más.