2015. február 24., kedd

Kpopper vagy? Akkor ne kövesd el ezeket a hibákat!

Már évek óta "nyúzom" a K-POP műfaját, belopta magát az érdeklődési körömbe, és - kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel együtt - egészen idáig ott is maradt a toplista élén, mikor épp szabadidőről, netezésről, vagy szimpla zenehallgatásról volt szó. Nem vagyok szakértő, nem is tudom, mondhattam-e valaha magam "igazi kpoppernek" (egyáltalán mit nevezünk annak?:D), de az biztos, hogy én nagyon "hardcore" fangirl tudok lenni, bármit is szeretek meg. Ez a kpoppal sem történt másképp. Órákat töltöttem a gép előtt, csakis ezzel foglalkozva; kizárólag kpopot hallgattam, a hátterem sem lehetett más, mint a kedvenc bandám, a telefonomon kedvenc idoljaimról nézegettem a képeket, míg el nem aludtam, és el sem telhetett nap anélkül, hogy ne mentem volna fel tumblr-re (mely természetesen rabul ejtett, és nem eresztett). Ismerős, ugye? :)
Mostanság ez az érdeklődésem elkezdett úgymond sokkal kevésbé intenzív lenni. Fene se tudja hogy miért, (öregszem, vagy mi:'D tudom, tudom, nem kor kérdése), de most elmondhatom hogy nincs olyan dolog, amit konkrétan "fanolok". Amióta kamaszodtam, mindig volt valami kedvencem, amivel foglalkoztam, de jelenleg nincs. Nem direkt, egyszerűen azt vettem észre, már nem nézek meg minden kpopos hírportált, elővettem a régi szeretett nem ázsiai bandáim számait is a telefonomon lévő lejátszási listákba, és ha a géphez ülök, van, hogy rá se nézek semmilyen kpopos dologra. Természetesen ettől nem utáltam meg, erről szó sincs - csak valahogy másképp látom az egészet, mint akkor mikor a rózsaszín "fanköd" kicsit elvakított engem.
Tehát még ha valaha is úgy gondoltam, ó, én ezt mindig is ennyire fogom imádni, nos, bebizonyosodott hogy nem így van.

Ezt a bejegyzést szeretném ha nem értenétek félre. A fangirlkedés szuper, élménnyel teli, szívmelengető! Én is imádok dolgokat "imádni". :D De van egy egészséges határ, és ahogy visszagondolok a nagyon fanolós korszakomba, vannak dolgok amikre jobban odafigyeltem volna, így visszagondolva. Ezeket szeretném veletek most megosztani!

 1. ALUDJ!!

A google-s képek, és a youtube videók, esetleg a kedvenc műsorod kedvenc bandáddal - el nem fogod hinni, de - mind-mind MEGVÁRNAK. Nem fognak elszaladni holnapra. TUDOM, te most azonnal akarod megnézni! De igen, jól látod, a telefonod már azt mutatja, hogy csak 5 óra 15 perced maradt a kelésedig, és hiába állítod át az órádat 6:15-ről 6:20-ra, az az 5 perc nem fog semmit se nyomni a latba. De az az egy óra, míg a műsort nézed, igen! Az egészséged mindennél fontosabb, így hidd el, megéri. Nehéz azt a fránya X-et megnyomni, tudom - de gondolj rá úgy, hogy még több móka vár rád holnapra, lesz mit várnod egész nap, hogy megnézhesd! Ráadásul jobban is fogsz tudni figyelni rá, ha éberebb vagy, mint hogyha éjjel egy fáradt nap után nézed.
Legalább 7 óra legyen meg. Komolyan! Rengeteget számít!

2. Ne költsd el minden zsebpénzed ezekre a marha drága cuccokra!

Hatalmas GazettE fan voltam. Öt évig, rendíthetetlenül - az én honlapom volt a legnépszerűbb annak idején Magyarországon, MINDENT tudtam róluk szó szerint, minden számukat ismertem, mindent láttam ami csak létezik az interneten és GazettE-es.
Igaz, én ajándékba kaptam, de nekem volt két db eredeti GazettE DVD-m, az egyik ráadásul limitált kiadás. (Ha vki ismerné, a DIM és az NLSG). Marha drágák voltak, egyenesen Japánból - apukámnak sok pénzébe fájt. Ez mellé kértem még egy Reita pengetős nyakláncot is, melynél a szállítás drágább volt, mint maga a nyaklánc.
Aztán elmúlt a szerelem. Igen, amiről sohasem gondoltam volna, egyszerűen elmúlt - megváltozott az ízlésem, nehéz volt beismernem, de megtörtént. És ott álltak a méreg drága cuccok, melyet ugyan megnéztem sokszor (és ugyanígy letölthettem volna) többé ki se nyitottam. Bűntudatom volt, mikor megfordult a fejemben hogy eladom, hisz csak áll benne az érték, másnak lehet hogy kellene - de apukám sokat költött ezekre, így nem tudtam mit tegyek. Végül megtettem, és eladtam, de mondanom sem kell, hogy sokkal kevesebbért, mint amennyit ért.
Igen, amiket megveszel, az akkor abban a pillanatban nagyon nagy örömöt jelent, és nagyon sokszor megnézed. De később lehet hogy meg fogod bánni, hogy erre költöttél (úgy, hogy azért a K-POP előadók nem fognak éhen halni, ráadásul amit te adtál, abból rettentő keveset látnak ők. Neked sokkal nagyobb anyagi terhelés, mint nekik haszon). Egy olyan dologért, ami simán elérsz az interneten, és meg van az esélye hogy egy nap tényleg nem fog kelleni (pl. mondjuk sima albumok, melyen csak zeneszámok vannak) nem érdemes ilyen horribilis összegeket költeni!

3. Ne hazudj magadnak...

Másnak tud az ember hazudni, de önmagának bizony soha. Tudom, hogy a te no.1 idolod jelenleg számodra az egyik legtehetségesebb személy, akit valaha láttál, számodra ő a legjobb énekes, a legjobb táncos, és a legszebb férfi (/nő). De azt bárki be tudja látni, hogy az összes idol mellett mindenképpen lehet olyan énekeseket mondani, akár nyugatról, akik százszor jobbak náluk. Akik simán kiéneklik reggel felkelve azt a hangot, amit egy idolnál már hatalmas hangterjedelemnek mondanak, ő meg szinte küszködik rajta, hogy kiénekelje. Nem, ez nem az ő hibájuk, nyilván, ők multifunkcionális személyek úgymond, nem csak ezzel kell foglalkozniuk hanem rengeteg mással is. De akkor ne akarjuk úgy beállítani őket, mintha ők lennének a legzseniálisabb énekesek.

4. MENJ KI!

Anyukád már háromszor szólt, hogy menj hozzá oda, mert valamit akar, te pedig csak mondod hogy "mindjárt!" mert éppenséggel a kedvenc videódat bámulod, amit a világért sem akarsz félbeszakítani. Aztán ha vége, gyorsan odaszaladsz, teljesíted mondjuk a feladatot amit rád rótt, vagy villám gyorsan válaszolsz a kérdésére, majd amint felszabadulsz, rohansz is vissza a géphez. Netán még családi ebéd közben is a telefonodon nézed a tumblrt.
Lehet hogy nem pont így, de kissé ismerős lehet a szitu. Minden szabadidőd ennek szenteled, suli után nem is mész máshová, a gép jár a fejedben, amely a kulcs a te szeretett idoljaidhoz. Nos, el kell hogy mondjam a nyilvánvalót - lehet hogy imádod őket, de nem ezek a srácok neveltek téged fel eddig, hanem a családod. Igazán megérdemelnek egy kis figyelmet, ahelyett, hogy minden figyelmed a kpopra irányul. Egyszer zárd be a netet csak egy kis időre, és akár csak fél órára menj ki, és beszélgess anyukáddal/apukáddal/tesóddal, vagy játssz a kutyával. Ez a valódi élet, itt is jelen kell lenned!

5. Igenis, nagy a valószínűsége, hogy egy nap kinövöd.

Tudom, tagadod, és jelen pillanatban el sem tudnád képzelni, de ez az esetek többségében így van. Nem muszáj beismerned, csak ne állítsd, hogy soha nem fogod, mert nem tudhatod. Jelenleg szeresd őket úgy, ahogy jólesik, hiszen azért vannak. :) És ne félj, ha egy nap észre is veszed magadon, hogy már nem érdekelnek annyira mint régen, semmi baj! Ettől még nem fogod őket utálni, esetleg "cserben hagyni". Hiszen volt egy időszak, mikor rengeteg boldog percet okoztak neked, hozzátettek a személyiségedhez, az életedhez, ráadásul a szívedből sosem fognak eltűnni.