REGRET.

Bocsánat, hogy így hirtelen a sok vidám poszt mellé bekerül egy ilyen letargikus... de muszáj ezt leírnom valahová.
Ismeritek azt érzést, amikor vérzik a szívetek?A lelki fájdalmat. Amit bent éreztek a mellkasotokban.
Én most azt érzem.
Ma, éjféltől elkezdődött a németországi GazettE koncertjegyek kiárusítása.
Nincs esélyem arra, hogy addigra, ameddigre egyáltalán rávenném a szüleimet, hogy elengedjenek, és egyáltalán valahonnan összekaparnék kb. 70-80 eurót, maradjanak jegyek, és rendeljek, hogy legyen esélyem elmenni.
Hogy legyen esélyem életem egyik legnagyobb álmát valóra váltani amiért már 5 éve epekedek.
Hogy legyen esélyem átélni, hallani, érezni és látni azt az öt embert aki az elmúlt öt éven keresztül inspirált engem, hajtott előre, segített, ott volt velem a lelkiekben  - még ha tudtuk nélkül is.
Itt lesznek, eljönnek, és én nem leszek ott.
..Én miért nem érezhetem azt a csodát, amit ez az öt ember ont magából?.....Miért?...

...Én miért nem lehetek köztük?...

Amikor megtudtam hogy Európába jönnek és Németországba is koncert lesz, majdnem fellőttem magam az égbe a boldogságtól. Az apukám németországban lakik, így szinte biztos voltam abban hogy van esélyem rá, hogy elmenjek, hiszen szállásom lenne, és ő támogatna ott kint, nem lennék egyedül.
Viszont megtudtam, ő pont akkor megy külföldre amikor lesz a koncert, és nem lesz otthon.
Bár a magyar fanok szerveznek közös utat, ami teljesen biztonságos lenne szerintem, és semmi gond nem lehetne - drágább lenne így menni, az tény - szinte csak az hiányzott, hogy a szüleim rábólogassanak a dologra.
De nem. Nem engednek el. Féltenek.
Én megértem őket is, valahol. De....
ők nem tudják, hogy mit érzek. Nem tudják hogy mit tiltanak ezzel meg.
Nem kezdem el őket szidalmazni, mert nem az ő hibájuk. A pénz is akadály lenne, az tény, mert apukám csak-csak adna valamennyit, de ez akkor is horribilis összegben lenne csak benne.

?

A nagyobb baj ott kezdődik, hogy egészen egyszerűen képtelen vagyok azóta úgy hallgatni őket, hogy közben ne arra gondoljak: "sosem fogom hallani ezt élőben". Meddig kell még várnom? Mikor lesz esélyem? A hitem, hogy valaha valóra válthatom ezt az álmot, egyre inkább szertefoszlik... a szívem vérzik minden egyes hang hallásakor.
Mit csináljak? Mit csinálhatnék? Nem fogok megnyugodni. A homokóra elindult, és csak pereg, pereg, és pereg. Úgy érzem muszáj valamit tennem, de mégis mit?
Nincs mit tennem.
Én NAGYON szeretem őket. Bennük találtam meg mindent amit valaha kerestem. Túl fontosak számomra.
És most miért érzem úgy hogy ezzel elvesztem őket? Nem akarom. Továbbra is úgy akarok hallgatni GazettEet ahogyan régen. Ugyanazzal a vérpezsdítő érzéssel amit 5 éven keresztül képes voltam érezni.
De most csak a fájdalom és a csalódottság nyilall belém, ahogy meghallom őket.
El fog ez valaha múlni? Mit fogok akkor érezni a koncert napján? Vagy a koncerten készült képek láttán? Úgy érzem hogy meg fogok benne törni.
Nem akarom őket elveszíteni. Nem tehetnek róla. De én sem tehetek az érzéseimről, igaz?
Talán nem értetek semmit abból amit írok, mert ezt az érzést nem lehet szavakba önteni. 
Valaki tud segíteni?